Hihetetlen kényelmetlen helyzetekbe kerülök mostanában. "Görögöm" nem mestere a beszélgetésnek, vagy talán ő is zavarban van, de továbbra sem jutunk előbbre. Van, hogy 10 percig ülünk egymás mellett, és bár mindketten próbálkozunk, kezdetleges beszédfoszlányaink nem alakulnak beszélgetéssé. Kínos, de ez már több hete így megy. Ezért éjszakáimat azzal töltöm, hogy előre kitalálom, mit mondhatnék neki, és megpróbálom elképzelni, ő vajon hogy reagálna. Így komplett beszélgetések vázlata van a fejemben.
1.
Eme változatnak az előzménye "Görög" meglehetősen rossz poénja, mely meglehetősen jól sült el, hiszen annyira gáz volt, hogy azon nem lehetett nem nevetni. Íme a párbeszéd!
- Szia Poénkirály!
- Jajj, ne cikizz már!
- Most viccelsz? Nem tudtam aludni, egyfolytában a vicced járt a fejemben, annyira rossz volt!
- Te rám gondolsz az ágyadban?
- És nem is ez volt az első alkalom!
Megvalósulás:
Minden bátorságomra szükségem volt, hogy kinyögjem: - Szia Poénkirály! - Talán nem volt elég hangos, vagy nem néztem egyértelműen a szemébe, mert kicsit zavartnak látszott és nem reagált, hanem a gyerekek köszöntek nekem vissza. Én vörös képpel eloldalogtam. Ez a változat nem jött be.
2.
Több napig nélkülöznöm kellett a mosolyát és a zavart helyzeteket, amiket közösen gerjesztettünk. Megijedtem, hogy teljesen bezárult közöttünk a kapu, amin már egész nagy volt a rés. Ki kellett találnom valamit. Erre jutottam:
- Mi van veled mostanában?
- Hogy érted? Olyan más vagy. Gondterheltnek tűnsz. Például nem mondasz olyan jó vicceket.
- Miért hiányzik?
- Nagyon.
- Akkor üljünk be valahová, és órákig hallgathatod!
Megvalósulás:
Meglepő, de el merte sütni, hogy hiányzik-e nekem a humora. Viszont megtudtam, esélyem sincs rá, hogy meghitten üljünk egy bárban, mert újévi fogadalma, hogy nem iszik több alkoholt. Ezért ezt a próbálkozást is sikertelennek tekinthetjük.
3.
Megtudtam, hogy akár össze is futhatunk munkábamenet, hiszen egyazon járműveken szoktunk utazni. Ezért van egy kész metrós párbeszédem is.
- Szia! Hogyhogy eddig nem utaztunk együtt?
- A sors azt akarta, hogy most találkozzunk először a munkahelyünkön kívül.
- Akkor ezt ki kell használnunk! Dumáljunk! Te tényleg szakács vagy eredetileg?
- Bizony. Írtó jól főzök.
- Egyszer főzhetnél nekem valamit.
- Ma este nálam?
Megvalósulás:
Már nem nagyon reménykedtem benne, hogy összefutunk, hiszen több hónap alatt egyszer sem találkoztunk a metrón. De egyszer, mikor már majdnem a munkahelyünknél voltunk, utolért. Akkor kihúztam fülemből az mp3-lejátszóm fülhallgatóját. Ő elszontyolodva mondta, hogy már négyszer kiabálta utánam a nevem, hogy várjam meg. Kiderült, már egy ideje próbál utolérni. Mire mindezt elmondta, már meg is érkeztünk. Azóta nem hallgatok zenét munkába menet.
4.
Minden hónap első hetében munkahelyi értekezleten veszünk részt. Koravén barátném feladatomul tűzte ki, hogy elérjem, "Görögünk" mellém üljön. Ilyen lett volna, ha ez sikerül:
- Szabad ez a hely?
- Persze. Jó hogy jössz, most beszélgethetünk.
- Jó. Benne vagyok.
- Tudod elég nehéz téged megszólítani. Az ember tart tőled, amiért ilyen visszahúzódó vagy.
- Visszahúzódó?
- Áruld el, te egy félénk típus vagy, vagy inkább megközelíthetetlen?
- Hát... Melyik imponál jobban?
Megvalósulás:
Ki-be járkáltam a termemből és vissza, hogy összefussunk és megkérhessem, hogy foglaljon nekem hátul helyet. Nem sikerült. Viszont mikor a tárgyalóba értem, ő még nem volt ott. Olyan helyre ültem, hogy még elférjen, ha jön. És akkor megjelent teljes magasságában. (2 m!!!) Közeledett. Szívem a torkomban. Mulya kifejezés az arcomon. És végre a kérdés:
- Szabad ez a hely?
- Szabad. - mondom bájos mosoly kíséretében. Már ülne le, mikor egy 'kedves kolléga' megszólal: - Jaj, én azt foglalom valakinek!
Erre a hoppon maradt izomzatosságom: - Akkor bemászok oda.
Így került Koravénkém kettőnk közé. Persze nem átvitt értelemben.
