Mindent elsöprő szenvedélyes viszony? Mindenki erre vágyik, egy ideig van, aztán…Én 16 évesen találkoztam életem első nagy őjével, T.-vel. Biztos voltam abban, hogy a szerelmünk örök, megtaláltam gyermekeim apját, a férfit, akivel majd együtt ülünk idősen, és a múltról ábrándozunk majd elérzékenyülten. Jól megvoltunk, mindenben passzoltunk, egy volt a világnézetünk, ugyanazt a zenét szerettük, ugyanazokat a könyveket olvastuk és a szex is jó volt. Négy év telt el így együtt, főiskolás lettem, és azt éreztem, ha nem lesz minden olyan, mint régen, annyira szenvedélyes és mindent elsöprő, akkor talán inkább legyen vége. Úgy emlékszem, hogy nem volt határozott döntésem, nem adtam ultimátumot, csak azt akartam, hogy minden legyen olyan, amilyen az elején volt. T.-nek viszont, már volt elképzelése a jövőről, nélkülem. Ezért szakítottunk. Ennek így kellett lennie, tudom. MAKTUB, megvan írva. Aztán találkoztam fiúkkal, volt ez is, az is, szenvedély és szenvedés is.
És most P.-vel élek, aki a másik felem.
