Péntek délután ismét beszélgetésbe bonyolódtam "A Göröggel". Egymás mellett ültünk a padon. Én épp egy kerekesszékes gyermekre próbáltam rátuszkolni a csizmát, ami ebben az izgi helyzetben elég ügyetlenül sikerült. Mégis szerencse, hogy ő is ott volt, mert legalább kitöltötte újabb próbálkozásunk kínos csöndjeit.
Tudnotok kell, hogy mi Éretlen Koravének elég sokat olvasunk, és erre szeretjük is felhívni a figyelmet, hogy intellektuálisnak tűnjünk. Hö-hö. Munkába menet kezünkben mindig könyv van, lehetőleg mindig más. Ha valamivel nem végeztünk egy hét alatt, azt utána a táskánkba rejtjük. Sokat beszélgetünk fennhangon az olvasottakról és látványosan adunk egymásnak kölcsön könyveket. Emiatt női munkatársaink sokkal okosabbnak tartanak minket maguknál, a másik nemnél pedig elég nagy hatást érünk el. Ezt csak azért merem ilyen nyíltan leírni, mert az önkritika mindig szimpatikus, meg mert úgy sem tudjátok, kik vagyunk.
A lényegre térek. Úgy tűnik, könyvimádatom szemet szúrt szexi munkatársamnak is, mert mostanában (már 2x is) könyvvel a kezében láttam hazamenni. Sőt! Egyszer letette mellém a padra, amit épp olvasott. Azt képzelem és remélem, azért, hogy ezzel rokonszenvet ébresszen bennem. Hát az a bizonyos könyv 1984 volt Orwell-től. Na, erről nem mondok véleményt. Már rég tervezem, hogy elolvastatom vele Coelho a Piedra folyó partján ültem és sírtam c. könyvét, ugyanis azt remélem, az majd arra ösztönzi, hogy megragadja a pillanatot, és rám támadjon. A második könyv, amit nála láttam valami olyasmi volt, ami a Rolling Stones-ról szól. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
- Mit olvasol?- Nagy büszkén mutatja nekem a könyvet.
- Szereted a Rolling Stones-t? Vagy miért olvasod ezt?
- Nem. De csak ez, meg Horváth Rozi szakácskönyve volt a polcomon.- Na, ez a válasz tetszett. Humoros is, és egy jóóóóó magasra dobott labda!
- Hozzak neked valami jó könyvet?
-Jó!
Ez az! Itt az alkalom, hogy felébresszem, vagy fokozzam csodálatát irányomban! Na de most segítsetek! Mit adjak neki kölcsön? Coelho-t nem adhatok, az még korai lenne. A végén elijeszteném. Pedig minden, amiről ez a férfi ír, neki szól. Hogy ébredjen már fel! De ha igazából nem szokott olvasni, akkor lehet, hogy nem jutna el hozzá a mondanivaló, és vagy azt hinné, hogy fanatikus vallásos vagyok, vagy azt hogy pszichopata. Szóval Coelho majd harmadik vagy negyedik alkalommal. Most valami olyan kell, ami könnyedebb, de színvonalas, és 100%, hogy tetszik neki. Nőies könyvek kizárva, úgyhogy se Austen, se Hardy nem jó. Túl bonyolult sem jó, ezért Umberto Eco-t is ki kell hagynom. Na, szerelemi témájút sem adhatok, úgyhogy Marqueztől a Szerelem a kolera idején is későbbi alkalomra tolódik. Szexualitást tartalmazó könyvtől zavarba jön. Nem mondom, a 11 perc-től felébredne, de az részemről konkrét támadás lenne. A Tajtékos napok Boris Vian-tól is elég kihívó. Az ifjúsági irodalomnak vannak remekei, de csak nem sérthetem meg ezek közül valamivel. Mi legyen, mi legyen? Koravén imádja Malamud-ot és Vonnegut írásait. De azok elég elvontak. Nekem sincs hozzájuk mindig hangulatom. Úúú! Kundera szuper. De még szintén korai. Valami vidám, unisex regényt mondjatok, amit nem kifejezetten könyvimádók is elolvasnak, de az intellektuelek is értékelnek!
...Há! Meg van! James Harriot: Az élet dicsérete. Csak nehogy pályát váltson, nehogy állatorvosnak menjen, nehogy itt hagyjon minket, szerencsétlen nőket! Azért az mégis túlzás lenne. Oké. Kívánjatok szerencsét! Azért ha valakinek van valami ötlete a későbbiekre nézve, szívesen fogadom. Kedves Nőtársaim! Milyen könyvvel próbálnátok megolvasztani jégszívű fantasztikus férfiak szívét? Vagy kedves, imádott Hímjeink! Mi az a regény, ami felhívja figyelmeteket a könyv olvasójára? Vagy túl nagy dolgot csinálok ebből a kölcsönkönyvből? Ha olyan béna valaki a jópasik közelében, mint én, annak egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztania. Mert már ez a mondat is olyan izgató: Én, Éretlen E. kölcsön adok egy könyvet "A Görögnek".
