Szőrnyű nap...
A reggeli öltözködés nálam szertartás. Meg van a sorrend. Hát ma csizmához öltöztem. Térdnadrág színes harisnyával, hozzá illő póló. A bal csizmám zipzára már ugyan kicsit érzékeny, de kockáztatok. Minden nap.
-Jaj, de bírom az összeállításaidat!-mondják a kollégák.
Én is bírom őket. Fél négykor indulnék haza. Venném vissza öltözékem ékét, a CSIZMÁT. Zipzár szét. Csizma le. Zipzárat szerel, csizma fel. Zipzár szét. Koravén K. be, Éretlen E. nyávog. Csizma le. Zipzárat szerel, csizma fel, és végre.....Nem. Zipzár szét.
Most hogy megyek haza? Én így nem mutatkozom senki előtt! Kolléga be. Sajnálkozás, szerelés. Nem megy. Csizma lengő részeinek erős vádlimhoz való rögzítése, közös erővel.
K. barátnémmal utcáról utcára jártunk, hogy egy cipőboltot találjunk. Közben mindenki az új divatot szemlélte. Találtunk egy iciri boltot, két alulmotivált eladóval. Próbálom a csizmát, K.-ra nézek kérdőn, ő jeleket bocsát ki, de nem értem pontosan. Az eladók csendben figyelnek. -Na viszi, vagy nem?
K. jeleli:-Menjünk a Zarába!- Így értem én.
Csizma le, és indulás. Üzletházba én be nem megyek így. Deákon elválunk K.-val. Ég az arcom. Izzadok. Eddig legalább K. elvonta a figyelmem. Odaállok egy most szabadultnak kinéző, beütéses férfival szembe. Őneki biztos mindegy. Há! Három megállón keresztül csizmámról az arcomra, arcomról a csizmámra tekint. Pofátlanul.
Végre hazaértem. Így lettem én a Csizmás Macskanő.
